Blog

ápr.
27
Fi relé, ÁVK

Több elnevezéssel is találkozhatunk Magyarországon, ha ezekről a védőkapcsolókról beszélgetünk: fi-relé, áramvédő kapcsoló, életvédelmi relé, ÁVK. A helyes és szabványos kifejezés: áram-védőkapcsoló. Az angol megnevezése residual current device azaz RCD. Fi-relét közvetett érintés ellen, meghibásodás következtében létrejövő áramütés megelőzésére fejlesztették ki. Az áram-védőkapcsoló feladata, hogy érzékelje a föld felé elfolyó áramot. Ha a föld felé elfolyó hibaáram mértéke meghaladja a névleges hibaáram érzékenység értékét a Fi-relé megszólal. Tehát ha valamilyen elektromos berendezés teste feszültség alákerül, a Fi-relé automatikusan 0.2 mp belül megszakítja a védett berendezés vagy berendezés rész táplálását. A 10mA és a 30mA érzékenységű fi-relé bizonyos fokú védelmet nyújt aktív részek közvetlen érintésekor, vagyis a villamos hálózat üzemszerűen feszültség alatt lévő részeinek véletlen hozzá nyúlásakor is. A Fi-relé, vagyis az áram-védőkapcsoló a legkorszerűbb készüléke a modern érintésvédelemnek, és mostanra a hibavédelem egyik nélkülözhetetlen eszközeként tartjuk számon. Új villamos hálózat kiépítésénél vagy felújításnál az áramvédő kapcsoló beépítése kötelezően történik a háztartásokban. A régi berendezések is felszerelhetőek Fi-relével, de csak abban az esetben, ha rendelkeznek a beépítéshez szükséges összes feltétellel. Fi-relé tűzvédelmi feladatot (feltételesen) is ellát, mivel észleli a szigetelés hibáit. Fi-relék beépítését előírják többek között építkezések elosztóiban, uszodákban, egészségügyi helyiségekben, laborokban, iskolákban, és tűzveszélyes üzemrészekben. Az áram-védőkapcsoló nem önálló érintésvédelmi módszer, hanem védővezetős érintésvédelem kiegészítő védelmi készüléke.
 

Az áramvédő kapcsoló működési elve:

Fi-relében egy áramváltó van, melynek vasmagján vezetjük át a beérkező fázisvezetőt és az üzemi nulla vezetőt. Az áramkörben az átfolyó áramok pillanatnyi értékének összege nulla, gerjesztés ilyenkor nincs. Testzárlat esetén az eddigi egyensúly megbomlik. A megzavart áramegyensúly gerjeszti az áramváltó szekunder tekercsét. A szekunder tekercs egy relét táplál. Zárlat esetén a tekercs szekunder oldalán a hibaárammal arányos áram folyik, mely működésbe hozza a relét.

A lekapcsolásnak 0,2 másodpercen belül meg kell történnie. Tehát ha a fi-relén átvezetett nulla vezetőn kevesebb áram folyik át, mint a fázis vezetőn, akkor valahol a föld potenciál felé valamekkora áram folyik. És a fi relé ezt fogja érzékeli. Rendszerint ilyenkor valamilyen első érintésvédelmi osztályba sorolt készült teste kerül feszültség alá. Mivel ezeknek a készülékeknek a testpontjához csatlakozik a berendezés védővezetője, így azon valamekkora hibaáram fog tudni folyni. A védővezető nincs a fi-relén átvezetve, így ez a hibaáram a védelmi készüléket meg kerülve fog folyni.
"AC" típusú áramvédő kapcsoló:Az "AC" típus a legelterjedtebb változata az áram-védőkapcsolóknak. Elsősorban a háztartások szivárgó áram védelmét biztosítja. Komplexebb összetetteb hálózatok szivárgóáram védelmére már nem célszerű az „AC” típust választani. Ugyanis ez a fajta csak szinuszos váltakozó hiba áramra érzékeny.
"A" típusú áramvédő kapcsoló: A váltakozó áramú körökben alkalmazott különböző, félvezető, egyenirányító elemeket tartalmazó szabályozó elektronikák, mint a fényerőszabályzó, szükségessé teszik az „A” típusú áramvédő kapcsoló alkalmazását. Az "A" típusú áramvédő kapcsoló váltakozó áramra és pulzáló egyenáramra érzékeny. Az “A” típusú fi-reléket célszerű alkalmazni, ahol valamilyen gazdasági tevékenységet folytatnak. Sokkal kifinomultabb mint az “AC” típusú fi-relé. A pulzáló, illetve lüktető egyenáramú komponensek nem zavarják meg a működését. Gyakran írják elő az “A” típus alkalmazását készülék gyártók is egyes indukciós tűzhelyek, klímaberendezések és mosó vagy mosogató gépek esetében.

 

“S” Szelektív áramvédő kapcsoló: Az ilyen fi-relék S-jelöléssel vannak ellátva. A szelektív áram-védőkapcsoló késleltetve van, így ugyanarra a hiba áramra később fog lekapcsolni, mint a késleltetés nélküli. Hiba áram érzékenységük 100mA-tól indul. Az S típusú védelmi készülékek nem alkalmazhatóak személy védelemre, viszont fontos szerepet játszanak szelektív hálózatok kialakításában. Sok esetben alkalmazzák az ipar területén olyan elektromos szerkezetek védelmére, ahol bekapcsoláskor, újra indításkor üzemszerűen megjelenő gyorsan lefutó tranziensekre lehet számítani.

Áramvédő kapcsoló (Fi-Relé) bekötése:

A fi-relé bekötésekor különös figyelmet kell fordítani a nulla vezető helyes csatlakoztatására, ez különösen igaz a négy pólusú kivitelekre. Az áram-védőkapcsolóknak nincs klasszikus értelembe vett kimenete vagy bemenete. Megtáplálhatóak alulról és felülről is.

Bár fontos megemlíteni van néhány típus ahol a bekötés iránya meg van határozva, de ezeken az áram-védőkapcsolókon ez világosan fel is van tüntetve, felirattal (LINE és a LOAD oldal) és nyíllal is. A fi-relébe csak az üzemi vezetők köthetőek be. A védővezető és PEN vezető bekötése tilos. Szintén tilos a védővezetőt és a nulla vezetőt újra egyesíteni a fi-relé után.
 

A fázis vezető bekötése egyértelmű az egy és a három fázisú rendszerben is. Viszont a nulla vezető bekötése már nagyobb figyelmet igényel. Ha a PEN vezető szét van választva (3 vagy 5 vezetékes rendszer), a PE vezető a PE sínhez csatlakozik, és az N vezető a fi-relé bemenő kapcsához. Ha viszont a PEN vezető szétválasztása nem történt meg (2 vagy 4 vezetékes rendszer), mint a fenti példában, azt a biztosítéktáblában kell megtenni.

Fontos szabály I.: PEN vezetőt az ÁVK-n átvezetni tilos. A PEN vezetőt mindig a fi-relé előtt kell szétválasztani!

Fontos szabály II.: Fi-relé után a védővezetőt és nulla vezetőt felcserélni, vagy újra egyesíteni tilos.

Fontos szabály III.: Személyvédelemre kizárólag 10mA vagy 30mA fi-relé alkalmazható.

Fontos szabály IV.: Áram-védőkapcsoló nem nyújt védelmet túláram ellen. Fi-relé beépítése mellett is szükséges túláram védelemmel ellátni a berendezést.
2 pólusú áram-védőkapcsolók: A két pólusú fi-reléknek három változata van: L+N, N+L és dedikál nulla pólus nélküli. Gyakran lehet találkozni olyan kialakítással is ahol nincs dedikált pólusa a nulla vezetőnek. Az ilyen kialakítású fi-reléknél az üzemi vezetők tetszőleges oldalra köthetőek be. A két pólusú Fi-relék szélessége 35mm, azaz 2 modulnyi helyet foglalnak el a biztosítéktáblában.
4 pólusú áram-védőkapcsolók: L1+L2+L3+N vagy N+L1+L2+L3. A négy pólusú fi-reléknek két változata van, a jobb nullás és a bal nullás kivitel. A négy pólusú fi-relék esetében kivétel nélkül, mindig van jelölt nulla kapocs. Nulla vezető csak a jelölt nulla kapocsba köthető be. A négy pólusú Fi-relék szélessége 70mm, azaz 4 modulnyi helyet foglalnak el a biztosítéktáblában.

Áram-védőkapcsolók AC, A típusai és az „S” késleltetett változata:

Az újabb építésű lakások kötelező tartozéka a FI relé (ÁVK), amely az életeket és az értékeket
óvja. Azért, hogy ne kelljen mindig regisztrált villanyszerelő után szaladgálni Budapesten és vidéken,
abban segít a sok évtizede feltalált szerkezet. 
Az áram-védőkapcsolók kiemelten fontos villamos szerelési kellékek. A többi védelmi készülékkel együtt állandó szolgálatot látnak el életünk, testi épségünk és anyagi javaink védelmében. Feladatuk, hogy a villamos energia használata során lehetőleg csak annak előnyeiben részesüljünk, a veszélyeitől megóvjanak minket. Nekünk, villamos szakembereknek pedig az a feladatunk, hogy a megfelelő eszközök valóban ott legyenek minden felhasználónál, hogy védjenek és szolgáljanak.

ápr.
18
Villanyszerelő

A villanyszerelő olyan munka, amit csak szakszerúen lehet elvégezni, mert a kontár munkával kárt lehet okozni emberéletben és a lakásban is. Ezért jó tudni, hogy hol lehet elérni valamelyik villanyszerelőt Budapest környékén, illetve olyan villanyszerelőket, akik szinte minden munkát meg tudnak csinálni. A villanyszerelő épület és ipari villamos berendezéseket szerelését, javítását és karbantartását végzi. A munkája során felhasznált fém és műanyag munkadarabokat megmunkálja, csatlakozókat és vezetékeket épít ki, biztonsági és szabályozási méréseket készít.

ápr.
9
Új hálózat kiépítése, bővítése

A legokosabb döntés, ha a lakásba való beköltözéskor, lakásfelújításkor végeztetjük el az elektromos hálózat állapotfelmérését is, illetve amennyiben szükséges a hálózat felújítását. Ez bár nem olyan látványos, mint a szoba falának kifestése, vagy egy új konyhabútor, mégis nincs bosszantóbb és költségesebb, mint ha pár hónappal a lakásfelújítás után derül ki, hogy az elektromos hálózatot muszáj felújíttatni, mivel az új fogyasztókat nem képes kiszolgálni a régi, elavult hálózat.
Amennyiben Ön most építkezik, felújtni szeretne vagy még csak a tervezés fázisában tart, és keresi a megfelelő villanyszerelő kivitelezőt, úgy fantasztikus hírem van. Az oldalon mindenki mindent megismerhet az új ingatlan villanyszerelés, teljesen új hálózat építés folyamatáról. A munkálatokat minden esetben megelőzi egy alapos felmérés a helyszínen, hiszen mi csak így tudjuk garantálni, hogy a megegyezésben szereplő árak, és határidők az új ingatlan villanyszerelés folyamatában nem fognak változni. Igyekszünk a folyamatos egyeztetés alatt teljes egészében felmérni a megrendelő igényeit, és ennek megfelelően kialakítani az ajánlatunkat, mert így lesz az ajánlat teljesen használható, kényelmes, stabil és biztonságos.
A kivitelezés alatt
 nagy figyelmet fordítunk az áramkörök egyenletes elosztására, mely a szemléletünk alapján a biztonságos működés alapja. Minden esetben kialakítjuk a maximális személyi és vagyonvédelmet. Az építkezés folyamán figyelemmel kísérjük a többi szakember munkáit, így a saját feladatunkat két részletben végezzük el. Az első részben a válaszfalak felhúzását követően kijelöljük a fogyasztási pontokat, és a vezetékeknek, valamint a dobozoknak kialakítjuk a helyét. A vezetékezés, és a dobozolás műveleteivel fejezzük be az első részt. A második fázisban a belső kialakítás alatt elvégezzük a szerelvényezés, kapcsolók, dugaszolóaljzatok, lámpatestek, egyéb fogyasztók elhelyezése, bekötése folyamatokat.

 

Biztonság
ápr.
9
Biztonság

Biztonság szempontjából érdemes gondolni rá akkor is, ha égett műanyag szag terjeng a lakásban, sercegő hangokat hallunk és vibráló, villogó lámpát látunk a lakásban, sötétben halványan izzó kötődobozt, vagy szikrázó konnektort észlelünk. A régi hálózatokon se földelés, se életvédelmi relé nincs általában. Ma már kötelező. De ami még fontosabb, hogy ezek beépítése megnyugtató a biztonságunk érdekében.

szept.
12
Csatlakozóaljzatok és csatlakozódugók

A háztartási és hasonló célú felhasználásra szánt csatlakozódugók és -aljzatok lehetővé teszik, hogy a különféle villamos fogyasztókészülékek csatlakoztathatók legyenek a váltakozó áramú energiaellátó rendszerekhez.
A dugó általában egy villamos fogyasztókészülék csatlakozóvezetékére van szerelve, a csatlakozóaljzat pedig az épület szerkezeti részeihez van rögzítve, és csatlakozik az épület installációs energiaellátó hálózatához. A dugónak hengeres vagy lemezes csapjai vannak, amelyek alakjukban és méreteikben illeszkednek az aljzat megfelelő nyílásaiba, ill. az azokban lévő érintkezőkhöz, amelyeket hüvelynek neveznek.

 

Az ilyen egymáshoz illeszkedő csatlakozódugók és -aljzatok rendszert képeznek. Az egyes országokban használatos csatlakozó rendszereket – amelyek névleges feszültsége, terhelhetősége, mérete és alakja különböző – az országok nemzeti szabványaikban rögzítik. A csatlakozó-rendszerek egy része megtalálható az IEC 60083 jelzetű műszaki jegyzőkönyvében.

Amikor a villamosságnak a közösségi, ipari és lakóházakba való bevezetése megkezdődött, azt elsősorban világítási célokra használták, mivel az elektromos társaságok a más célú felhasználások tarifáját magasabbra tartották. Ennek az lett a következménye, hogy a háztartási munkát megkönnyítő hordozható készülékeket, mint pl. porszívó, ventilátor stb. a villanykörték aljzataiba kezdték csatlakoztatni, olyan eszközökkel, amelyek erre a célra alkalmasak voltak.
A villamossággal működő háztartási készülékek használata rövid időn belül mindennapos szükségletté vált, ezért ezeknek a villamos energiaellátó rendszerekhez történő csatlakoztatására megbízható és biztonságos eszközökre volt szükség. Angliában legelőször 1883-ban mutatta be csatlakozóaljzatát és dugóját T. T. Smith. Más kétcsapos kivitelek is megjelentek már 1885 után, pl. a British General Electric Company Ltd. 1889-es kiadású katalógusában.

 

A villamos készülékek terjedésével és menynyiségének növekedésével sajnos egyre több áramütéses baleset fordult elő. Az ilyen esetek megelőzésére alkotta meg az első három csapos dugót az USA-ban 1915-ben G. P. Knapp, amelyben a harmadik – általában a másik kettőnél hosszabb középső csap – a megérinthető fémrészek földelő vezetékének csatlakoztatását tette lehetővé.

1926-ban szabadalmaztatta Albert Büttner a német Schuko-rendszerű, oldalsó földelő érintkezővel (védőérintkezővel) rendelkező csatlakozókat. Miután a biztonságos csatlakoztatás és az áramütéses balesetek megelőzésének igénye egyre inkább előtérbe került, a háromcsapos csatlakozórendszerek bevezetését elrendelték a legtöbb ipari országban.

A villamos energia használatának első ötven éve során felgyűlt tapasztalatok felhasználásával a csatlakozókra vonatkozó szabványok gyorsan fejlődtek. A gazdaságossági és biztonsági tényezők befolyásolták a csatlakozó eszközök fejlesztését, amelynek során számos variációt alkottak meg. A kereskedelem globalizációja viszont oda vezetett, hogy azokat a szabványokat, amelyek szerinti csatlakozó rendszerek csak néhány országban voltak használatban, az egyszerűsítés és egységesítés céljából visszavonták, használatukat beszüntették.

A különféle nemzeti szabványok egységesítésére vonatkozó első kísérletre 1935-ben került sor, amelyet az IEC keretében rendeztek meg. A világméretű egységesítési törekvés azóta sem vezetett eredményre, napjainkban is mintegy 15-18-féle csatlakozó rendszer van használatban a világon. Annyit sikerült végül az egységesítéssel foglalkozó tárgyalások során elérnie az IEC-nek, hogy a csatlakozóaljzat- és dugórendszerek működési, biztonsági követelményeit egy nemzetközi szabványban, az IEC 60884 jelzetű szabványsorozatban rögzítették. A szabványsorozatot az IEC munkabizottságai a technikai fejlődés figyelembevételével folyamatosan korszerűsítik, és azokat a világ legtöbb országában a nemzeti szabványok kidolgozása során alkalmazzák.

1951-ben viszont az Európai CEE szervezet megjelentette azt az összefoglaló anyagot CEE Publication 7. jelzettel, amelyben az Európa majd minden országában azóta is leginkább használatos csatlakozórendszerek kialakítási formáit és méreteit is összefoglalták a biztonsági és működési követelmények mellett. 

A típus – elsősorban Észak-Amerika és Japán, 15 A/125 V

A két, egymástól 15 mm távolságra elhelyezkedő párhuzamos lapos csappal rendelkező dugó- és aljzatrendszert az Egyesült Államokban fejlesztették ki, először itt is szabványosították. A csatlakozórendszer az ún. kettős szigetelésű fogyasztókészülékek csatlakoztatására alkalmas, mivel földelő/védővezető-érintkezővel nincs felszerelve. A technikai fejlődés következtében terjedt el Kanadában és Japánban, valamint további 30 országban. A rendszer nem polarizált, csatlakozó-dugója mindkét irányban behelyezhető az aljzatba. A csatlakozódugó alkalmas a „B” típusú rendszer csatlakozóaljzatába történő bedugaszolásra.
 

B típus – észak-amerikai kivitel, 15 A/125 V

Az előbbi „A” típus földelt változata. Földelő érintkezője a lapos csapoknál hosszabb, hengeres kivitelű, a három érintkező csap V alakban van elrendezve. Az elrendezésből kifolyólag a rendszer polarizált. Az előírások szerint a nullavezetőt a bal oldali, a fázisvezetőt a jobb oldali lapos érintkező csaphoz kell csatlakoztatni. Ezt a típust is alkalmazzák az „A” típust használó országokban (18. oldal, „B” típus).
 

C típus – európai 2-csapos, 2,5 A/250 V, földeletlen

Ez a 2 csapos kerek, ill. lapos csatlakozódugó valószínűleg a legszélesebb körben használt nemzetközi dugó, népszerű nevén az Europlug. A dugónak nincs földelő csapja, 2 hengeres csapjának átmérője 4 mm. A csapok általában kissé összetartanak. A csapok egymástól 19 mm távolságra vannak rögzítve. Ezt a kivitelt tartalmazza többek között a CEE 7/16 számú szabványlap, az EN 50075, az olasz CEI 23-5, a francia NFC 6130 és a magyar MSZ 9871-4 szabvány. A csatlakozódugót olyan II. érintésvédelmi osztályú készülékeknél használják az európai kontinensen, továbbá Afrika legtöbb részén, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában is, amelyek névleges áramerőssége legfeljebb 2,5 A. Ez a típus nem polarizált, mivel mindkét irányban behelyezhető az aljzatba.

Szintén védőérintkező nélküli, földeletlen kivitelű a CEE 7/17 szabványlap szerinti, 2 db 4,8 mm átmérőjű hengeres csappal rendelkező dugó, amelyet nagyobb teljesítményű, II. érintésvédelmi osztályú fogyasztókészülékek hálózati vezetékére szerelnek. A dugónak kialakítanak egy kerek műanyag vagy gumi alaplapot, amely megakadályozza a dugónak a lapos Europlug dugók számára kialakított aljzatba történő csatlakoztatását. A dugó bedugaszolható az „E” és az „F” típusú csatlakozórendszerek aljzataiba. Ennek érdekében hornyok vannak kiképezve az alaplapon, amelyek illeszkednek az oldalsó védőérintkezők közé vagy a földelő-csaphoz. A csatlakozódugó méreteit még az olasz CEI 23-5, a francia NFC 61303/1A, az MSZ 9871-4 és az IEC 60083 szabványokban is meghatározták. A dugó szintén nem polarizált, mivel mindkét irányban bedugaszolható a csatlakozóaljzatba.

D típus – régi brit és indiai változat, 5 A/250 V

Ez a kivitel szintén három, hengeres érintkező csappal rendelkezik, V alakú elrendezésben. A földelő érintkező nagyobb keresztmetszetű, vastagabb az áramvezető csapoknál. A csapok aszimmetrikus elrendezése következtében csak egy irányból dugaszolható az aljzatba a csatlakozódugó, így a rendszer szintén polarizált. A csatlakozó elsősorban a Brit Nemzetközösség országaiban terjedtek el. A Dél-Afrikai Köztársaságban kidolgozták a csatlakozók 15 A-es névleges áramerősségű konstrukcióját.
 

E típus – 2 csapos + csapos védőérintkezős, francia rendszer, 16 A/250 V, CEE 7/5 és 7/6

A „French” (francia) típusnak nevezett kiviteli változatnál a csatlakozóaljzatban elhelyezett csapos (pin type) védőérintkező található. A csatlakozódugóban a két áramvezető csap mellett az aljzat földelőcsapját befogadó érint-kezőhüvely van kialakítva. Mivel a három érintkező V alakú elrendezésű, a csatlakozódugó csak egy módon dugaszolható az aljzatba, ezért a csatlakozó rendszer polarizált. A csatlakozóaljzat a hozzá tartozó csatlakozódugó mellett befogadja a lapos Europlug, a CEE 7/17 (földeletlen), valamint a CEE 7/7 (kettős vagy hibrid) dugókat is. A csatlakozók konstrukciója és méretei számos vonatkozásban hasonlók az „F” típusú csatlakozó rendszerhez. A részletes méretek megtalálhatók még az IEC 60083, a francia NFC 61314 és a Csehországban kiadott CSN 354515 és a Szlovákiában érvényes STN 354515 jelzetű szabványban. A CSN és az STL jelzetű szabványok, kihasználva a rendszer polarizált voltát, a „B” típusú észak-amerikai csatlakozókhoz hasonlóan meghatározzák, hogy melyik áramvezető csaphoz kell csatlakoztatni a fázisvezetőt, és melyikhez a nullavezetőt.
 

F típus – 2 csapos + oldalsó védőérintkezős, német „Schuko” 16 A/250 V

Az „F” típusú, Germain/német, ill. Schuko neveken ismert csatlakozóaljzat és -dugó alakja és méretei többek között a CEE 7/3 és a CEE 7/4 szabványlapokban, továbbá a német VDE 0620 és DIN 49440, valamint az MSZ 9871-2 szabványokban kerültek meghatározásra. A „Schuko” elnevezés a német Schutzkontakt szó rövidítése, amelynek jelentése „védőérintkező”. A csatlakozó rendszer elemeinek oldalán 2-2 földelő/védővezető-érintkező van kialakítva. A csatlakozó-aljzatba csatlakoztathatók a lapos és kerek Europlug dugók, valamint a kettős vagy hibrid dugók is. A rendszer szimmetrikus kialakítású, a csatlakozódugók mindkét irányban bedugaszolhatók az aljzatba, így a fázis és nulla potenciál felcserélhető. Magyarországon ez a csatlakozó rendszer szabványos és használatos közösségi és lakóépületekben egyaránt.
 

Kombinált „E” és „F” típusú, kettős vagy hibrid csatlakozódugó – CEE 7/7 francia/német, 16 A/250 V

Ezt a csatlakozódugót annak érdekében fejlesztették ki, hogy az „E” és „F” típusú csatla-kozóaljzatok közötti különbségek áthidalhatók legyenek. A dugón vannak földelő érintkezők mindkét oldalon a Schuko aljzatba való csatlakozáshoz, továbbá van olyan csatlakozó hüvelye, amely alkalmas a francia rendszerű csatlakozóaljzat védőérintkező csapjának befogadására. Napjainkban számos fogyasztókészülék kerül forgalomba olyan csatlakozó vezetékkel, amely a CEE 7/7 szabványlap szerinti, hibridnek, vagy kettősnek nevezett, újra nem vezetékezhető csatlakozódugóval vannak szerelve. Ez azt jelenti, hogy az ilyen dugókkal ellátott fogyasztókészülék minden további intézkedés nélkül használható azon országokban, amelyekben akár az „E” típusú, akár az „F” típusú csatlakozóaljzat van rendszeresítve. A CEE 7/7 szabvány szerinti hibrid csatlakozódugó V alakú érintkező elrendezésének következtében az „E” típusú csatlakozóaljzatba csak egy irányban dugaszolható be. Ilyen csatlakozóaljzattal történő alkalmazásban a dugó polarizált, azaz nem teszi lehetővé a fázis és a nulla polaritások felcserélését. A polaritás felcserélésének viszont nincs akadálya abban az esetben, ha a csatlakozódugót „F” típusú aljzatba dugaszolják.
 

G típus – 3 csapos angol csatlakozó, 13 A/250 V

A csatlakozódugó 4x6x18 mm méretű, 2 db áramvezető csapja egymástól 22 mm távolságra helyezkedik el. A csapok a dugó síkjától 9 mm méretű szigeteléssel vannak ellátva a dugó bedugása közben már feszültség alatt álló csapok véletlen érintése ellen. A földelő érintkező 23 mm hosszú annak érdekében, hogy a védőáramkör az áramvezető csapok előtt már csatlakoztatva legyen. A földelő érintkező 4x8 mm méretű. A dugó csapjai V alakban vannak elhelyezve, ezért csak egy irányból lehet az aljzatba bedugaszolni, tehát polarizált kivitelű. A csatlakozódugóba vezetékvédő karakterisztikájú olvadóbiztosító van beépítve.
 

H típus – 3 csapos izraeli típus, 16 A/250 V

Ennek a típusnak korábbi változata szögletes, hasáb alakú csapokkal rendelkezett, amelyeket az 1989-ben bevezetett szabványváltozás szerint hengeres alakú csapokra módosítottak. A módosítás alapján rendszeresített aljzat olyan nyílásokkal rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy mindkét kivitelű csatlakozó befogadására alkalmas legyen. Az érintkező csapok ennél a konstrukciónál is V alakban vannak elhelyezve, ezért a csatlakozó rendszer polarizált. Az áramvezető csapok 19 mm távolságra vannak egymástól, ezért a II. érintésvédelmi osztályú fogyasztókészülékekre szerelt „C” típusú Europlug csatlakozódugók is bedugaszolhatók, ekkor viszont a fázisvezető és a nullavezető felcserélhető.
 

I típus – 3 csapos, Ausztrália/Új-Zéland, 10 A/240 V

Ezt a csatlakozót Ausztrália és Új-Zéland mellett Kína egyes területein is használják. A csatlakozó kések 6,5x1,6 mm méretűek, különös érdekességük, hogy az áramvezető kések a földelő érintkezőhöz képest fordított „V” alakban helyezkednek el, és egymással 300-ot bezárva vannak elhelyezve. A kivitelnek 10 A-nél nagyobb névleges áramerősségű változatai is használatosak.
 

J típus – 3 csapos svájci csatlakozó, 10 A/250 V

A csatlakozó konstrukciót Svájcban fejlesztették ki, és itt is használják a legszélesebb mértékben. Különös érdekessége a földelő érintkező, amely az egymástól 19 mm távolságra lévő áramvezető csapok között, de nem az azokat összekötő tengelyen, hanem attól kismértékben eltolva helyezkedik el. A csapok elhelyezkedése következtében a csatlakozó polarizált. Az aljzat befogadja a „C” típusú Europlug csatlakozókat is. Az Europlug dugó használatakor a fázis és a nulla potenciál felcserélhető.
 

K típus – 3 csapos dániai csatlakozó, 10 A/250 V

A csatlakozó rendszer méreteiben nagyon hasonlít az „E” típusú, francia csatlakozóhoz, azzal az eltéréssel, hogy a védőérintkező csapja nem a csatlakozóaljzatban, hanem az áramvezető csapokhoz képest „V” alakzatban van elhelyezve a csatlakozódugón. Ez a földelő csap továbbá nem hengeres kialakítású, hanem keresztmetszete félkör alakú. Az aljzatba csatlakoztatható a „C” típusú Europlug csatlakozódugó is. Az „E” és az „F” típusú dugókkal a védővezető csatlakoztatása nem megoldott, ezek használata nem ajánlott a csatlakozóaljzattal.
 

L típus – 3 csapos olasz konstrukció, 10 A/250 V és 16 A/250 V

A csatlakozók mérete és kialakítása nagyon hasonló a „C” típusú Europlug-hoz. A két kivitel között alapvető különbség, hogy a védőérintkező a két áramvezető csap 19 mm-es távolságának közepén, azok tengelyében van elhelyezve. Az érintkezőcsapok szimmetrikus elrendezésének következtében a rendszer nem polarizált. Az aljzatba természetesen bedugaszolható a „C” típusú csatlakozódugó is. A 16 A névleges áramú kivitel külső mérete kissé szélesebb, mint a 10 A névleges áramú, eredeti változaté.
 

M típus – dél-afrikai változat, 15 A/250 V

Ez a típus konstrukciójában hasonló a „D” típusú csatlakozókhoz, azoknak a Dél-Afrikai Köztársaság által saját használatára továbbfejlesztett,15 A névleges áramú változata.